Általában a hűtött hűtőházakban olyan hűtőrendszereket használnak, amelyek nagyon alacsony párolgási hőmérsékletű folyadékot (például ammóniát vagy freont) használnak hűtőközegként. Ez a hűtőközeg alacsony nyomáson és mechanikus szabályozás mellett elpárolog, elnyeli a hőt a tárolóhelyről, és ezáltal hűtést és hőmérséklet-csökkenést ér el.
A leggyakrabban használt kompressziós hűtőrendszer, amely főként kompresszorból, kondenzátorból, expanziós szelepből és elpárologtató tekercsekből áll. Az elpárologtató tekercsek elrendezése alapján két típusra osztható: közvetlen és közvetett hűtés. Közvetlen hűtés esetén az elpárologtató tekercseket a hűtőkamrában helyezik el. Ahogy a folyékony hűtőközeg áthalad az elpárologtató tekercseken, közvetlenül felveszi a hőt a helyiségből, így csökkenti a hőmérsékletet.
Közvetett hűtés esetén a ventilátor a tárolóhelyiségből egy léghűtő berendezésbe szívja a levegőt. A levegőt a hűtőberendezésen belüli elpárologtató tekercsekből hő elnyelésével hűtik le, majd visszavezetik a tárolóhelyiségbe. A léghűtés előnyei a gyors hűtés, az egyenletesebb hőmérsékleteloszlás a tárolóhelyiségen belül, valamint a káros gázok, például a tárolás során keletkező szén-dioxid eltávolítása.
